Malmöi utózöngék egy svéd padról



Kikötő: részlet (Malmö)

Kedden reggel némi késéssel indulva ugyan, de megint nem sok szemtanúja volt az távozásunknak, amikor Annáékkal, a svájciakkal elhagytuk a dán fővárost. Utolsó este még főztek egy gyors vacsorát nekünk, majd reggel, miután a pályaudvaron elváltunk a bérletükből megmaradt utolsó jeggyel kimentem a reptérre, ahol 15 percnél nem kellett tovább állnom az autópálya felhajtóján. Lementünk a tenger alá, majd fel a hídra, és fél órával később már az ébredező Malmö főterén sétálgattam.

A város maga nem túl nagy, de nagyon sok a zöld terület, és a szépen rendben tartott park, így a nap egy részét én is ezekben töltöttem el. A bevásárlóközpontok mellett egyébként itt találhatóak kultúrált, és nem utolsó sorban ingyenes wc-k. Talán pont a zöld övezetek sokasága miatt, ez a város jobban tetszett, mint Koppenhága, és itt is megvolt a fiatalos, alternítíva, a Folkets parkban, ahol sok kis stand között van egy érdekes étterem, mellette pedig színpad a hétvégi koncerteknek, a fiatalok azonban hétköznap is ide járnak sörözni, vagy sütögetni a fűben. A városban található egyetlen felhőkarcoló érdekes volt, szeretem ezt az építészetet, de Kína után kissé furcsán hatott a magányos mivolta.

 

Este még mindig nem tudtam hol fogom eltölteni az egyre inkább közeledő éjszakát, ezért mikor kezdett kicsit hidegebb lenni, bementem az éjfélig nyitva tartó pályaudvarra, ahol volt ingyenes wifi és áram is a laptopomnak. A két lány közül, akik elvileg tudtak volna szállást adni, csak az egyiket sikerült végül nagy nehezen elérni, és megbeszélni vele, hogy 11 körül talizunk a belvárosban, de majd felhív még, hogy pontosítsuk az időpontot. Fél kettőig vártam rá... Végül megnéztem egy napközben kiszúrt Lidlt, ahol zárva volt a kuka, de még Dániából maradt elég kajám, így egy csendes téren magamra vettem az összes nálam lévő ruhát, leraktam a padra a korábban begyűjtött vastag Metropol újságokat, hogy meleg legyen, és a hátizsákomra támaszkodva aludtam néhány órát. Később a neten írt a lány, hogy reméli találtam másik szállást, és bocs, de elhúzódott az estéje. Inkább nem is válaszoltam rá...

 



Malmö árbócai

4:40-kor, és miután levertem magamról a jégcsapokat megcéloztam az autópályát, ahol már legalább negyed óránként elment egy autó, de végül találtam valakit, aki elvitt a trelleborgi kikötőbe. Mivel egy hajó éppen indulni készült, úgy döntöttem, hogy fontos az a csütörtök reggeli óra, és nem várom meg a jóval későbbi kompot, annak reményében, hogy egy jó stoppal megúszom a fizetést, hanem megvettem a 16.40€-s jegyet, ami egyben az úton elköltött összes pénznek felel meg. Ha nem sietek, ez is lehetett volna ingyen, ahogy Koppenhágába is visszamehettem volna aludni, mivel Peter direkt mondta, hogy ne aludjak az utcán, menjek hozzá vissza, ha kell, de nem akartam.

A hajó négy és negyed óra alatt tette meg a 128 km-es utat a németországi Sassnitzba, szóval volt időm kicsit körülnézni a fedélzeteken, aludni, és rendbe szedni mgamat a mosdóban. Nem meglepő módon minden utas a kikötőbe ment csak vásárolni, a kamionosok pedig fülkékben aludtak, ezért nem sikerült stoppot találnom. Szerencsémre mikor leszálltam, éppen egy magyar kamionos tolatott ki a vasszörny feneketlen gyomrából, akinek jól meglengettem a pont ilyen esetekre kéznél tartott, nagy H betűt. Az, hogy egyetemista vagyok, és sietek az órámra, hamar meggyőzte őt, ami nagy segítség volt, a város közepén, az autópálytól vagy 90 km-re.

 

Útközben megvacsoráztunk némi magyar kenyérből és virsliből, svéd mézes mustárral kiegészítve, majd betömörültünk a Berlin melletti dugóba, ahol vesztettünk vagy egy órát, és még Drezda előtt 150 km-re lejárt a vezetési ideje. Hasonló vacakolások később is voltak az úton, de ez sajnos mindig elkerülhetetlen. Innen egy kicsit hippi német pár vitt el az elmaradhatatlan Volkswagen kisbusszal Drezdáig, ahol este tízre találtam egy szétesés határán egyensúlyozó magyar teherautót, ami elvitt Győr környékéig. Innen szintén simán ment az út az egyetemista sztori bedobásával, még a reggeli gyér forgalom ellenére is, aminek köszönhetően némi késéssel, de beestem az órámra. Ahhoz képest, hogy Svédországból mentem suliba, egész jól sikerült belőnöm az időt, Nikitől pedig az előadás után kaptam utóhúsvéti reggelit. :)

 



Malmö egyetlen igazi felhőkarcolója

Kajám most is maradt még Dániából, ehető, csak kicsit összenyomott, tehát kitartottak a készletek Svédországban, egészen Budapestig.

Dániában sok kuka be van zárva, főleg a városban, de azért még ott is van aki nem zárja éjszakára a kocsiját és a lakását, vidéken pedig még jobb a helyzet. Nincs mitől félniük, nyugodt országban élnek.

Egy-egy új és ismeretlen városban néha nem könnyű jó kukát találni, de ha van egy bejáratott hely, akkor többet nem lehet gond. A használható dolgokat néha a tetejére teszik, de ha benne is van, akkor is tiszta és kultúrált. Én a magam részéről vittem egy vastagabb gumikesztyűt, de a helyiek ilyet se használnak. Van aki csak simán ételt kukázik, de a műanyag palackokért is szép pénzt lehet kapni. Egy nagyobb szemeteszsáknyi durván 200 dán koronát ér, ami 8000 forintnak felel meg, és kb. két órát kell vele vacakolni, ha egy jó szelektív kukát fog ki az ember.

A skandináviai kukázásról könyveket lehetne írni, mivel vannak olyan kezdeményezések, amelyekben a társadalomtól többé-kevésbé elvonultan élő tagok kizárólag azt használják fel, ami más számára már szemét, de akadnak utcai freeshopok is, amiket most sajnos nem volt időm felkeresni.

A trükkökről viszont annyit tudok írni, hogy a kukázásból teljesen jól el lehet éldegélni, nem kell többet kajára költeni, és sok más használati tárgy is beszerezhető a módszerrel. Az egész teljesen ingyenes, és amíg a konténer szabadon hozzáférhető, nem magánterületen van, addig még legális is. Válogatni csak mérsékelten lehet, de van egy olyan - általam ki nem próbált, kevésbé etikus - módszer is, hogy bemész a boltba, ami megtetszik annak kicsit megsérted a csomagolását, és este nagy valószínűséggel megtalálod a szemetesben, mivel záráskor az alkalmazottak leselejtezik és kidobják a sérült termékeket.

 

Az út végeredménye azt hiszem elég pozitív lett, és elmondhatom, hogy ha valaki azt gondolja, hogy az utazáshoz sok pénz kell, az olvassa el a Dániáról szóló másik két bejegyzést is, és próbálja meg elhinni, hogy minimális alkalmazkodással, minimális összegekért lehet utazni, rengeteg helyen a világon. Nem csak nekem, másoknak is.



Malmöi temető



Folkets park, Malmö